Gondolatok és üvöltések
Szabad Farkas
Eddig! És ne tovább!
Eddig és ne tovább!
Valamennyien ismerjük a gyakran feltett nem túl okos kérdést, „ki hagyta égve a villanyt?”
Ugye ahogy azt valamennyien sejtjük, a kérdés attól ostoba, hogy mindenki égve hagyta, mert ellenkező esetben le lenne kapcsolva. Ehhez hasonló kérdést tesz fel anyuka, anyóska, amikor villámlátogatást tesz a gyerekeknél és azt kérdezi, hogy uram Isten ki hagyta itt ezt a rengeteg szennyest rámutatva a mosatlan edényekre és ruhákra. Ezt a kérdést előbbiekhez hasonlóan debil módon feltehetjük a közélettel az éppen regnáló hatalom erkölcsi szennyáradatával kapcsolatban is. A válasz, az tehát, hogy „mindannyian elnéztük, hagytuk, hogy elárasszon, ellepjen bennünket a hazug, demagóg és despota szennyáradat, amivel Győző Orbán és erkölcsileg nem regisztrálható prostituáltjai elárasztják a szintén ledér hírközlők segítségével a közérdeklődést még némiképpen mutató magyar népességet.
Meddig van az eddig és honnantól a ne tovább?
Itt és mostantól van az eddig és holnaptól a ne tovább!
Már a nyakunkig ér, és ha nem teszünk valamit, akkor belefulladunk!
Mibe?
Hát az emésztőbe!
Bár nem is akar, nincs olyan KÖZGÉP ami kihúzzon a verem állagából.
Ez pedig a legrútabb halál!
Szabad Farkas
Hősök és ősök tere
A Hősök Tere Projekt nagyszerű és zseniális kezdeményezés. Az én fő fogyatékosságom a tekintélytisztelet teljes hiánya ám ha Zimbardóra gondolok azt üvöltöm torkom szakadtából, hogy éjfélt ütött már az óra, figyeljünk már Zimbardóra! Azért leginkább, mert azt teszi amit gondol és ő sem más, mint az amit tesz. A legfontosabb pedig és a éppen ez.
Jó néven veszik vagy sem, némi gondolatáramott azért küldenék, sőt teszem is.
Hősökre leginkább azoknak a társadalmaknak, kultúráknak van szüksége ahol túl sok az emberi hitványság. Ebben a versenyszámban sajnos mi sem állunk túl rosszul. Azok akik nem rúgnak bele a gyengébbe legyen az ember vagy állat, akik nem fordítják félre a fejüket, ha segítségre szorulót látnak, nos azok nem sértődnek meg azon, hogy nem tartom őket sem nagyszerű, sem kivételes hősöknek. Ők ugyanis tudják magukról, hogy szimplán normális tisztességes emberek. Egy társadalmi normát azonban a többség, a népség kalibrál.
Tegyük fel tehát a kérdést!
Mi magyarok milyen népség vagyunk, milyen világot szeretnénk és mennyire őszintén? Most magunknak, és majd gyerekeinknek, unokáinknak.
Ki nem teljesen hülye az tudja, hogy egy tisztességtelen világban senki nincs biztonságban. Az sem aki fent van, mert a fent és lent állapota, csupán az idő és a törvényszerű, folyamatos változásnak törvényes gyermeke. A most élsz filozófiája nem megvetendő, ám ha később is élhető életet szeretnél magadnak és genetikai folytatásaidnak, akkor nem pakolsz fekáliát a jövőre.
Visszatérve a Hősök Tere Projektre én jól tolerálom, ha minden rendes, normális, tisztességes ember hősnek képzeli magát, de a magunk és az Isten szerelmére sokasodjunk végre! Magyarföldön, és szerte e világban.
Mi kis, közép és nagyszerű magyarok miért nem szervezünk egy nagy világversenyt, egy olympiát az emberiesség, a tisztesség különböző kategóriáiban?
Értem én nyilván kevés esélyünk lenne a dobogóra. Na és akkor mi van? Valahol el kell kezdeni. A kezdeményezés lehetősége minden egyénnek és nációnak megadatik, ha igazán akarja és nem csak valamijét vakarja. Az etika olympiája rizikó mentes, mert tényleg érvényes rá, hogy nem a győzelem, hanem a becsületes, aktív részvétel a fontos. Uff én beszéltem!
Szabad Farkas